- Mivan? - kérdeztem morcosan.
- Kelj fel! Már 5 óra van! - mondta kedvesen Kathrine.
- Hogy lehetsz ilyen éber hajnali 5-kor... - forgattam meg a szemem.
- Jaa, hogy az! Anyukád kávé főzött, én meg megéreztem az illatát és nem bírtam már tovább aludni! Amúgy nagyon finom kávé volt, de azt hiszem sajnos nem maradt belőle - nézett rám szomorúan, közben már elkezdtem öltözni.
- Mi?! Nem hagytál nekem kávét? O.o - néztem rá ilyedten. - Mindegy akkor majd veszek a reptéren - legyintettem.
Amikor megnéztem magam a tükürben tetszett, amit látok. Kényelmes cipő, egyszerű az összeállítás. Egész jól áll. Egy kicsit el is mosolyadtam, majd elindultam a kocsi felé és bepakoltunk.
- Mindent bepakoltatok? - kérdezte anyu mosolyogva.
- Igen, azt hiszem - mosolyodtam el.
- Akkor beszállás lányok! Indulunk.
A reptérre értünk és bemondták az induló járatomat. Sietve elintéztünk mindent és eljött a búcsú ideje.
- Hát akkor, sziasztok - nyomtam egy puszit anyunak és megöleltem.
- Szia kicsim. Legyél jó!
- Minden rendben lesz. Ott van apu és az unokanővérem - mondtam vidáman.
- Itt is vagy unokatestvéred!
- Persze - néztem rá kicsit furán - Az érett 4 éves unokahúgocskám, Leila - néztem rá anyura, mire Katrine elnevette magát.
Megöleltem őt is jó hosszasan.
- Hívj fel, bármi van én meghallgatlak! De hacsak unatkozol is, nyugodtan - néztem rá.
- Te is! Én is mindig felveszem, ha te hívsz - kacsintott rám, mire elnevettem magam.
- Akkor - néztem az órára és elindultam hátrafelé -, sziasztok!
Felszálltam a gépre és bekapcsoltam valami filmet a laptopomon (ez persze, hogy nálam marad 😀) és lassan elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése